Bejelentés



Tipográfia Testedző Egyesület
Verseny és szabadidősport

MENÜ










 

A Tipográfia él

2014. január 3. péntek, 11:55 - Szekeres István

Jubileumi évet zárt a Tipográfia Testedző Egyesület. A száztízedik születésnapját azonban a korábbiakhoz képest szűk körben, és csak a SOSZ segítségével tudta megünnepelni. A hajdan húsz szakosztályt is működtető sportegyesület a rendszerváltás óta, többféle ok miatt, egyre inkább ellehetetlenül. De él, mert elkötelezett, nagyszerű emberek dolgoznak érte önzetlenül és fáradhatatlanul, élükön az elnök Göbölyös Lászlónéval. A kis csapat tagjai azt írták a zászlójukra: „A Tipográfia nem szűnhet meg!"

 

SZUBJEKTÍV BEVEZETŐ. Engedtessék meg e sorok írójának, hogy elöljáróban kijelentse: érzelmileg elfogult a Tipográfia iránt, amely hagyományosan a nyomdászok sportegyesülete. Éppen negyedszázadot töltöttem el a Népsport szerkesztőségében, a Somogyi Béla utcában. A ház gyakorlatilag egybeépült a Blaha Lujza téri, egykori Szabad Nép-székházzal, és a kettő aljában működött a Szikra Lapnyomda, amely egyebek között a Népsportot, a Népszabadságot, az Esti Hírlapot, továbbá üzemi lapok egész sorát és más sajtótermékeket állított elő.
Az előállítást teljességgel kétkezi munkaként tessék értelmezni, nagy szaktudást igénylő műveletek hosszú sora végén futott le a rotációs gépekről a friss újság. A szerkesztőség és a nyomda, az újságíró és a nyomdász fizikai közelségben, baráti társaságként dolgozott együtt.
Nem véletlen, hogy a Népsport is rendszeresen beszámolt a János-ünnepélyekről, a nyomdászok majálisáról, amelyeknek a sportprogramját természetesen a Tipográfia szervezte. Magam is többször jártam riporterként a népligeti Építők-pályán, az egész napos ünnepélyek állandó színhelyén.
A nap a nevét Gutenberg Jánosról, a nyomtatás feltalálójáról kapta.

Majdhogynem regényes volt az 1903-ban alakult sportegyesület élete, pedig csak a történelmi változások hagytak nyomot rajta. A második világháború után például harmadszor szerveződött újjá, akkor már a mostani nevén. Nem tartott sokáig a nyugalom. 1950-ben törvény született, hogy létre kell hozni a szakmák nagy sportegyesületeit. A Tipográfia a Kőbányai Lombikkal egyesült, Szikra SE néven, de az nem derült ki, melyik az a szakma, amelyik a nyomda- és a vegyipart köti össze. Mígnem 1957-ben Maróti Lászlónak, a Szikra SE elnökének a kezdeményezésére ismét önálló egyesületté vált.

A nagy történelmi forgatagban akadt időszak, amikor húsz szakosztályt működtetett, az jelentette a csúcsot. Ma négy ágazat működik: az asztalitenisz- és a vízilabda-utánpótlás, az öregfiúk-labdarúgás és a természetjárás, egyaránt önköltséges alapon.

A sportágak száma és az anyagi háttér között egyértelmű az összefüggés. A Tipográfia három évtizedet töltött el anyagi biztonságban (nagyjából 1960-tól), s ez még akkor is igaz, ha saját sportlétesítménye például nem volt. A rendszerváltáskor indult el az elszegényedés: megszűnt a sport korábbi, jelentős állami támogatása, eltűntek a nagy nyomdák, és az évtizedeken át fő támogató szakszervezet anyagi erői is megcsappantak.

De a nagy korszaknak legalább az emlékét megőrizték a sikeres sportágak eredményei és kiemelkedő alakjai. Valamint kupák, serlegek, érmek, oklevelek, amelyek a főváros három pontjára elosztva láthatók, mert két helyet is kinőttek, annyi van belőlük.

A sakkozók közül Barcza Gedeon nagymester (aki szakíró is volt) hét sakkolimpián erősítette a magyar csapatot. Az íjászat több kiválósága közül Barta Margit, Hamvas Ágnes és Nagy Béla neve még ma is ismerősként hangzik. A tájfutó Kovács Magda, aki maga is igen sikeres versenyző volt, edzőként a világbajnok Oláh Katalin felkészülését is irányította. (A régiekről beszélgetve ráadásul az derült ki, hogy sok „ő is, ő is..." valóban nyomdász volt.)

Vagy a kerékpárosok...

SZUBJEKTÍV KÖZBESZÓLÁS - 1. A Népsport környékén az ember lépte-nyomon találkozott a Tipográfiával. Például Bíróczky János nemzetközi labdarúgó-játékvezetővel, aki könyvkötő volt és az egyesület elnöke, s a szerkesztőségtől kétszáz méterre, a Gutenberg Művelődi Központban volt az irodája. Félúton, a Somogyi Béla utcában működött a klub kerékpárműhelye. Blanár Tibor mindhárom helyen állandó vendég volt, egyrészt mint a szakosztály és a budapesti kerékpárosok elnöke, másrészt mint - már nyugdíjas - nyomdász, aki gyakran látogatott a Szikrába és a szerkesztőségbe is, szorgalmasan hozta a híreket, az eredményeket.
És persze a sportágra oly jellemző, életvidám sztorikat. A kedvencemet el is mesélem. A negyvenes-ötvenes évek legnagyobb legendája a kétszeres Tour de France-győztes, olasz Fausto Coppi volt. Egyszer az egyik tipográfiás eljutott egy olasz versenyre. Hazatérve a műhelyben körülülték a társak, és áhítattal hallgatták a beszámolóját. Előjött a legnagyobb kérdés is: „Láttad Coppit?" „Mi az, hogy láttam, még beszéltem is vele." „És mit mondott?" „Semmi különöset, csak megkérdezte: ott laktok még?"

Olyan kerekesek viselték a Tipográfia mezét, mint Bicskey Richárd és Habony Ferenc, akik tandemben ötödik helyet szereztek a tokiói olimpián, vagy Söre János, aki Rómában tízedik lett az 1000 méteres, állórajtos futamban. Ezek az eredmények nemzetközi mércével is nagyon rangosak voltak. Vagy a „hegyek királya", Megyerdi Antal, aki mellesleg pályán is kétszeres bajnok volt...

„Őt áprilisban temettük el - mondja Göbölyös Lászlóné Marika, a Tipográfia mai elnöke. - Egyre fogyunk."

Tíz éve, az egyesület centenáriumi ünnepségének még kétszáz vendége volt, jöttek haza régiek Amerikából és Ausztráliából is. A 110 éves jubileumra összehívott ünnepi ülés pedig már létre sem jöhetett volna a SOSZ, illetve személyesen Mesterházy Attila elnök segítsége nélkül.

Az elnöknő tizenhét évesen került a Tipográfiába, húsz évig játszott a röplabdacsapatban. Sportvezetőként három évtizedet töltött el főállásban alkalmazottként. „Amikor elkezdtem, még volt irodánk, szertárunk, műhelyünk, sok sportágunk, és nem is akármilyenek; az évek folyamán a kerékpárban például negyven fős volt a szakosztályunk, az íjászok között ötven-hatvan utánpótláskorú fiatal készült a versenyekre."

Tizenegy éve elnök, három éve társadalmi munkában dolgozik. Speciális bérmunkát végez. Besegít a Sportegyesületek Budapesti Szövetségének a tevékenységébe, cserében irodát kap a Tipográfia. Korábban az NCA pályázatain még sikerült komolyabb pénzeket elnyerni. A legutóbb beesett kétszázötvenezer azonnal elment a rezsire.

Göbölyös Marika a maga önzetlen és fáradhatatlan munkájáról csak annyit mond: „Csinálom, ameddig erőmből telik, mert a Tipográfia nem szűnhet meg!"

És íme: a Tipográfia él.

De ugyanúgy vélekednek az elnökség tagjai is, akik azt vallják, hogy szám szerint ugyan egyre kevesebben vannak, de akik vállalják a nehéz időszak megpróbáltatásait, a hőskoréhoz hasonló önzetlenséggel, odaadással dolgoznak.

Akit részletesebben is érdekel a Tipográfia TE története, az egyesület sokszínű, tartalmas honlapján, IDE KATTINTVA olvashat róla.

Maga a honlap is Marika keze munkája.

SZUBJEKTÍV KÖZBESZÓLÁS - 2. A szomorú, de felemelő történet legfontosabb üzenete az, hogy próbáljuk átmenteni az értékeinket! A nagybeteget is életben tartják, ameddig csak lehet, mert hátha az orvostudományban új felfedezés születik, amely még visszahozhatja az egészségesek közé. Átmenteni például a Tipográfiát, még a jelen állapotában is. Mert hátha létrejön valamilyen nyomdaipari nagyvállalkozás, amelyik képes és hajlandó az egyesület mögé állni. Esetleg fúzióval meghosszabbítani a név jelenlétét, hogy egyszer majd ismét önálló életre keljen úgy, mint ahogyan 1957-ben a Szikra SE-ből kiválva már sikerült.

 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!