Bejelentés



Tipográfia Testedző Egyesület
Verseny és szabadidősport

MENÜ











 

Túra tavaszi nyárban

 

Nem bánták meg azok a százak, akik engedtek  a „Gyertek ki, a Vadasparkba" meghívásnak, mert a hosszúra nyúlt, és még néhány nappal előbb is keménykedő tél - mintegy varázsütésre - a múlté lett!

Éppen ideje volt, hogy hátat fordítsunk a bezártságnak, a városnak, mélyeket lélegezve a hirtelen előtört tavaszi illatokból a kora nyárban érezzük magunkat. Mert ez a csalafintaság esett meg április 21-én, amikor a természetbe vágyók felkerekedtek, nekivágtak a Széchenyi-hegynek, hogy a Gyermekvasút induló és egyben végállomásán „szavazzanak" arra a teljesítménytúrára, amely 15,9 kilométer megtétele után a Vadaspark előtt ér véget.

A hetes számot a babonások enyhe borzalommal ejtik, ez a tavaszi túra mégsem okoz még borzongást sem. A Nap hajnal óta hétágra süt. (Aki távolról is láthatta a Széchenyi-hegyet az párában lebegő vonulatot rögzített, ami annak biztos jele, hogy esőre most nincs kilátás.) Ezért hamarosan levetik a meleg holmit, megmártóznak, fürdenek a meleg sugarakban...

A jó hangulatot megalapozza a nevezés után átvett itiner - az előző évektől eltérő - hangvétele, meg az útvonal szöveges eligazítása, amely (ez viszont hagyományos!) kézen fogva vezeti a túrázót rajttól a célig. Ez nem meglepő, hiszen a 110 éves Tipográfia Testedző Egyesület Természetbarát Szakosztálya köszönti és látja el szelíd jó tanácsokkal a jobbára „amatőr" erdőjárókat. Így: a túra kijelölt útvonalon vezet, erről lehetőség szerint ne térj le. E figyelmeztetés azért is fontos, mert útközben két ponton van lehetőség feltölteni ivóvízzel a kulacsokat. Aki netán „feladná" az erdei menetet, az megteheti, csak lehetőleg ellenőrző ponton tegye (így legális a dolog, hogy nem veszett a „rengetegbe"...) Aki már járt nálunk (ezek nincsenek kevesen!), az tudja, hogy a célban terített asztal, „hagyományos" zsíros kenyér lila hagymával, háromféle lekváros, valamint vajas kenyér vár az érkezőkre, meg józan szomjoltó. És abban a tekintetben is gazdag ez az erdőjárás, hogy egyszerre három igazoló bélyegzés is begyűjthető: a vadasparki mellett a Budapest Kupa, meg a Cartographia Kupa fordulójának is számít!

Az élvezetes és részletes útleírásban ilyen kitételek olvashatók: „...a következő útvillában a baloldali utat választjuk, ezen haladva kellemes kilátóhelyen találjuk magunkat, ahol ellenőrző pont van". Innen kicsit tovább lépve a város fölé érünk, azonban vissza kell fordulni, mert a túra útvonala - ravasz módon - nem az erdő fái között vezet tovább, hanem a Sün utca, majd a Lidérc utca, és lépcsők sora az Irhás-árokba vezet! Ezt az aláereszkedést meredek kaptató, szelídebb emelkedők sora után „jutalom" követi, a Kolacskovszki, egykor Frank-hegyi menedékház. A következő ellenőrzőpont a KFKI előtti buszállomáson van, ahol az intézmény kerítése mellett haladva (nem azért, hogy „dörzsöltek" legyünk!) ismét erdőbe vezet az útvonal. Egyszerre olyan helyre érünk, mint Vörösmarty Csongor és Tündéjének szereplői: hármas út, jobbra balra szerte fut... - a turistának itt jobbra kell fordulnia, jutalmul rátalálni a Végvári/Szt. Mihály-sziklára, és az újabb ellenőrző pontra. Akad még néhány baráti eligazító szó , mint ez: „A Z+ felfelé halad, a Normafa irányába, de mi nem arra megyünk..." A túra vége: felérve a dombra, jobbról megérkezik az S+, ez vezet célba!

Ennyi útmutatással azok is rendre célba érnek (jobbára  a szintidőnek meghatározott 6 órán belül), akik először jártak a Vadasparki túrán, amelynek kedvezményes megtekintési lehetősége szintén programpont. (Éltek is vele szép számmal a gyermekkel együtt túrázók.)

Anakronizmusnak hat, hogy az első „befutó" ¾ 11-kor érkezik, a 123. rajtszámos Nacsa Imre és a kerékpárja. Igen, ők ketten... A fiatalember is extrémnek gondolja így a túrát, mert - mintha védekezni akarna - azt mondja, délután ismét végig „megy" a jelzéseken. Az első induló 8 órakor vághatott neki a kényelmesebbek 10 órakor neveztek, s amikor bezárt a starthely, 430 túrázót jegyeztek fel.

Dél tájban már egyre-másra jöttek kisebb- nagyobb csoportok, egyre nagyobb sebességre kellett kapcsolni az élelmezésről gondoskodó asszonyoknak. (Megkockáztatom, teljesítményük azonos értékű, vagy azt meghaladó volt, mintha ők is elstartoltak volna a Széchenyi-hegyen.) Délután egykor már olyan nyüzsgő képe volt a célkörzetnek, mintha egy vásárba tévedtünk volna. Ettek, ittak, beszélgettek, a gyerekek majszolták az ízes falatokat, a gazdival együtt kiránduló kutyák lihegve, türelmesen várták, hogy szomjukat oltsák, ők is részesüljenek a terített asztal áldásából.

A résztvevők többsége fővárosi volt, akadt néhány távolabbról érkező is, mint az az Ócsán lakó, aki - mint mondta - egy programfüzetben olvasott erről a rendezvényről, s úgy gondolta, érdemes ellátogatnia ide. Nem csalatkozott. Így jómagam sem, aki a Tipográfia TE krónikásaként (lábtörésem időszakát nem számítva) nem hagytam ki egy tavaszi fordulót sem, pedig az utóbbi években háromórás autóbuszozással érek Ráróspusztáról Újpestre, onnan még egy óra villamosozás, buszozás, majd a budakeszi vadasparkig némi erdei séta az ára annak, részese legyek ennek a remek kavalkádnak.

Institórisz (Szabó) Zsigmond

 



Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!